A cukorbetegségben szenvedő emberek több mint felének sajnos 1-es típusú diabétesze van. Az inzulinfüggő cukorbetegek általában már kisgyerekkoruk, de legalább kamaszkoruk óta élnek együtt a betegséggel. Náluk ugyanis valamilyen genetikai oknál fogva – még ma sem ismert pontosan – a Langerhans-szigetek egyáltalán nem termelik a cukorbontáshoz szükséges inzulint. Sajnos az ő napi tevékenységük egyáltalán nem lehetséges a külső inzulinpótlás nélkül. Ezzel szemben a 2-es típusú cukorbetegeknél az életmód alakítja ki a betegséget: a túlsúly, a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás hatására lesznek diabéteszesek. Azonban őket inzulinrezisztensnek is nevezzük, hiszen csak részlegesen hiányzik az inzulintermelésük.
Az inzulinbeadás szerencsére napjainkban már sokkal egyszerűbb, mint a diabétesz kezdetén. A profi inzulinadagoló pen szinte fájdalommentessé teszi az inzulinbeadást. A hagyományos injekciós tűhöz mérten nem lehet annyira mélyre szúrni és így csökken a véraláfutások száma is. A pen nagyon kicsi helyen is elfér, csakúgy mint az anaflaxiás sokk ellen használt szteroid injekció. Valóban szinte tollnak néz ki, attól eltekintve, hogy tényleg egy létfontosságú szer lakozik benne a diabéteszes betegek számára. Manapság a tűk is igen vékonyak, amik benne találhatók, csak néhány milliméterrel vastagabbak egy hajszálnál.